Emlékezés Rózsa Flores Eduárdo meggyilkolására

Az Apró-villában is gyújtottak egy mécsest?

Horvátországi magyarokkal együtt harcolt.

Hogy miért akkor, ott és úgy halt meg, arról Fletó is tudna néhány szót mondani, ha egyszer nem hazudna. Úgy hívják ezt, hogy "átadtuk az ügynököt" a bolíviai titkosszolgálatnak (ld. a Profi c. filmet Belmondoval ...) ők meg erre használták. De ez a sors magában az átadásban is benne volt hátsó gondolatként ...

Rózsa-Flores Eduardo: Vers a minket nem szeretőkhöz . Sajnállak titeket Mindig idegenek Igen, nem gyűlöllek Sajnállak Mert ha gyűlölnélek Magammal is azt tenném „jütt-ment” vagyok én is és e Haza befogadott bár nap mint nap érzem igazán nem szeret lehet nem is tud és nem is csoda annyi volt itt az árulás már s a köpönyegforgatás Bizalmatlanná vált a magyar ég Én hazámra nem haragszom Nem tehetem Reggel délben este ölel Hegyeivel, vizeivel simogat, táplál S a nyelv Ez, a magyar, jó emberek mit most használok A papírt cirógatja És így a szemem is És majd a lelkem És kihez majd eljut Szavam Édesen (vagy: mikor-milyen…) Magyarul. Sajnállak titeket Senki és semmiháziak Nektek a Nap ott fent Mindegy hol süt A madarakat sem ismerhetitek És nem tud hozzátok szólni A legegyszerűbb mezei virág sem Színük és illatuk marad mindig idegen. És nem szólok itt már semmit semmi másról, sorolhatnám mit jelent magyar barát-testvértől kézfogás, vigasztaló szó, közös gondolkodás, ne adja Isten, dühöt nemző, magyar baráttal együtt, a magyarért sírás. Elmagyarázhatnám, de nem vitás: fölösleges, ha nem érzed, mit én mikor a Szózatot éneklem, vagy fölmondom. Sajnállak, mindig idegen Nem gyűlöllek, ám most hangom megemelem És figyelmeztetlek - én már csak ilyen vagyok- Még ha hazám nem is szeret igazán Bántani őt én nem hagyom Üzenem, innen, És hallja idegen, magyarul, Párizsban, Londonban s Berlinben: Csak óvatosan. A magyart többé ne bántsd! Ne merd! Elég! Van hely széles e világon. Menj, ha itt neked nem édes a szó, a víz, a nő. Menj, tágasabb odakint! Menj, és hallgasd! Keress magadnak egy helyet És egy másik, bármilyen nyelvet!. Az enyémet, az édes magyart Többé ne kínozd! (Látóasszony, tűzön járó táltos papoktól, valamint néhány megmaradt szájhagyományból tudom: az Egyetlen, a Legszebb, Legtürelmesebb és Leghatalmasabb Urunk minket szeret. Nagy tud lenni a haragja Ő Neki. És zárásul, paraszt szomszédaim egyikét idézem, aki mondta a minap, hogy ami késik, nem múlik: Igazságosztó, Magyarul Értő, Egy Istenünk előbb utóbb lesújt. És rendet vág. Úgy bizony!) 2009. 03 29. halála előtt 3 héttel